Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy mese

2013.05.06

Réges-régen állt egy hatalmas almafa egy házikó kertjében.

A kisfiú, aki itt élt a szüleivel, minden nap kijött, hogy játszhasson alatta. Körbe-körbe szaladgált, felmászott rá, letépett egy almát róla, megette és lefeküdt a fa árnyékában pihenni.
Nagyon szerette ezt a fát. Szeretett vele játszani.

kl.jpg


Telt-múlt az idő, a kisfiú felcseperedett. Többé már nem rohangált, nem játszott a fa körül, nem mászott fel rá.
Egy napon a fiú visszatért a fához és látta, hogy az szomorú.
„Gyere és játssz velem!” –kérte őt a fa.
„Nem vagyok én már gyerek, nem játszom már a fák alatt.” –válaszolta. „Most indulok játékokat vásárolni, hogy a gyerekeim tudjanak mivel játszani. Ehhez pénzre van szükségem, hogy megvehessem őket. Sok a dolgom.”
„Sajnálom, de pénzem az nincs. Viszont leszedheted az almáimat és eladhatod őket a piacon. Így szerezhetsz pénzt a játékokra.”
A fiú nagyon izgatott lett. Felkapkodta a földről a gyümölcsöket, leszedte az ágakról is mind. A fa boldog volt, hogy segíthetett neki, viszont a fiút nagyon sokáig nem látta ezután. Elszomorodott. Egy kis idő elteltével a fiú visszatért hozzá.


„Gyere, játssz velem!” – kérlelte a fa.
„Nincs időm rá. Mennem kell dolgozni, hogy eltartsam a családom. Szükségünk van egy házra. Tudsz nekem segíteni?”
„Sajnálom, de nekem nincs házam. De, ha úgy gondolod, vágd le az ágaimat és építsd fel a házad belőle” –próbált segíteni neki a fa.
A fiú így is tett. Levágta a fa összes ágát, hazavitte és felépítette a saját házikóját. Az almafa nagyon boldog volt, hogy segíthetett a fiúnak, és, hogy boldognak látta őt. Telt-múlt az idő és megint csak magányos maradt. A fiú nem látogatta őt.

mennyei-otthon.jpg



Egy forró nyári napon aztán a férfi visszatért. A fa örült, hogy újra láthatja őt.
„Gyere és játssz velem!” – kérlelte.
„Öreg vagyok már én a játékhoz. Hajókázni szeretnék már a családommal, nyugodtan pihenni velük és kikapcsolódni” – mondta.
„Használd a vastagabb ágaimat, készíts belőle hajót magadnak! El tudsz majd hajózni bárhová.”
Így is lett. A férfi levágta a fa vastagabb ágait is és elkészítette a saját hajóját. Nagyon hosszú útra indult, kikapcsolódni a családjával...



Sok-sok év telt el, mire a fa újra láthatta az egykori kisfiút, aki immár az agg kor küszöbére lépett.
„Sajnálom fiam. Nincs már semmim a számodra. Nincsenek almáim.” – mondta neki a fa.
„Semmi baj. Nincsenek már fogaim, amivel meg tudnám őket rágni.” – reagált a férfi.
„Nincsenek már ágaim, hogy fel tudj rám mászni.”
„Túl öreg lennék én már ahhoz!”
„Tényleg nem tudok semmit adni neked fiú, csak a törzsem maradt meg.” – mondta könnyezve a fa.
„Nincs is többre most szükségem, csak egy helyre, ahol lepihenhetek. Elfáradtam a hosszú évek során.” – mondta a férfi és közelebb húzódott a fatörzshöz.
„Gyere, ülj csak mellém, támaszd ide a hátadat! Az öreg törzsem a legjobb hely, hogy megpihenj és nyugalmat találj a szívednek...”

A férfi leült, hogy megpihenhessen.
A fa boldog volt.

 

 

lesz-1-pasztor.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.