Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magatartás elégtelen

2009.04.24

Magatartás elégtelen

Alig tudtam elhinni, hogy ezek a szavak voltak édesapám általános iskolai bizonyítványában.  Ez nem lehet az az apa, akit én ismerek, és akinek a viselkedése, jelleme és magatartása kifogástalan. Még jobban meglepett az, hogy az iskola egyáltalán törődött a magatartásával, hát még, hogy értékelte is azt. Akkoriban a magatartást ugyanúgy értékelték, mint az írást, olvasást és a számtant. Édesapám bizonyítványa arra emlékeztet engem, hogy ha csak az értelmet mérjük, és elfeledkezünk arról, ami legbelül van, nagy értéket veszítünk.

Richard Foster klasszikus könyvében, A nevelés dicséretében, azt mondja, hogy „Ma égető szükségünk van arra, hogy többen legyenek - nem az intelligens vagy a tehetséges emberek, hanem - a mély érzésű emberek.” Én is ezek közül a mély érzésű emberek közül való vagyok?

Annyit tudok, hogy a jellemem mélységének osztályzata akkor lenne „megfelelt” a bizonyítványomban, ha Jézus nyomában járnék. Ez a Krisztusi magatartás kifejeződhetne abban, hogy:

    * vágyom a Krisztussal való mélyebb belső életre,
    * fegyelmezett és Isten felé nyitott vagyok, amitől a szívem alkalmassá válik arra, hogy a Szentlélek magot vethessen belé,
    * bátor vagyok megélni a Krisztusi jellemet, bárhová is megyek.

Ó, jaj, én azt hiszem, hogy jobban teszem, ha nem ítélkezem édesapám bizonyítványa fölött, amíg meg nem vizsgálom a saját szívemet. Csatlakoznál hozzám abban, hogy komolyan kiértékeljük, hogy mennyire krisztusi a magatartásunk… mit mutatna a bizonyítványunk?

„Ó, Seregek Ura, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója!” (Jer. 11: 20)



Bob Snyder / dr. Nagy Krisztina