Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy nem mese

2009.06.05

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg király valahol a messzi Üveghegyen is túl. Egy fia volt, aki megvidámította élete minden napját.                                                               
Ahogy egyszer a kert gyönyörű fái és virágjai között sétálgattak, észre vettek az egyik csipkebokorban egy alvó kisfiút. Láthatóan nagyon fáradt volt, ezért a királyfi ölbe vette és bevitte a palotába.                                                
Attól a naptól a királyfi és a gyermek elválaszthatatlanok lettek. Napjaikat csak az árnyékolta be, hogy a gonosz boszorkány mindig a nyomukban settenkedett - gonosz terveket szőve ellenük. Megirigyelte szépségüket, boldogságukat  és őszinte, baráti kapcsolatukat.                        
Az öreg király örült fia boldogságának, s ezért a kisfiút is befogadta. Megosztoztak vele mindenben, hisz a gyermeknek rajtuk kívül nem volt senkije, s a palotában amúgy is jutott mindenkinek bőven .                                                      
A gyermek növekedett, okosodott, erősödött. Tisztelte nevelőapját és bátyját, akiket az élet neki adott. Mindig rajtuk csüngött, itta minden szavukat.                      
Egy napon azonban egyedül indult lovagolni az erdőbe, s amikor elfáradt, lepihent egy hűs forrású patak mellett. Fel akart frissülni, mielőtt újra nyeregbe ül, s hazavágtat. A gonosz boszorkány csak erre a pillanatra várt...                                                                 
Mézes-mázos szavakkal ajánlotta a nála lévő "frissítő" italt, s a fiú, mert nagyon fáradt és szomjas is volt - feledve apja és bátyja intő-féltő szavait -, belekortyolt a bűbájjal készített méregbe. A varázsitaltól azonnal mély álomba zuhant.                                                            
Amikor a palota lakói tudomást szereztek az esetről, összedugták a fejüket, s tervet eszeltek ki a kis fogadott legényke megmentésére. Minden apró mozzanatot részletes gondossággal kidolgoztak, felkészülve minden eshetőségre. Így történt, hogy a királyfi is fogságba került csak azért, hogy ott lehessen fogadott testvérével a varázsló városának falain belül - erősítette, támogatta, s ahogy egykor a nagy bőségben a palotában, most ugyanúgy itt is, fogságban is mindig együtt voltak - elválaszthatatlanul. 

          
A varázsló persze azt hitte, két legyet ütött egy csapásra, de mivel az irigység vakká tesz, így ő sem láthatta azt a nagyszerű tervet, amivel az öreg király végülis kiszabadította mindkettőjüket. A fiára ruházta ugyanis minden hatalmát, s így a varázsló az ország királyát tartotta fogva. Ezért aztán a varázslót börtönbe zárták és soha többé ki nem jöhetett onnan.