Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bántalmazás a családban

2009.02.17


A családon belüli erőszak említésekor sokan automatikusan a nők elleni erőszakra gondolnak, holott – bár erről keve-sebb szó esik – a férfiak elleni erőszak is létező probléma.                                                               

Zoltán magánszféráját párja éveken át semmibe vette: átkutatta a zsebeit, átnézte a leveleit, hallgatózott, gyanúsítgatta, teljesen irreálisan jeleneteket rendezett, egészen odáig, hogy a pszichés nyomásgyakorlás miatt a férfi gyógyszereket kezdett szedni, állandóan szorongott, depressziós állapotba került, már a karrierje is kezdett leépülni, végül komoly pszichiátriai segítségre lett szüksége.

A mindenütt jelen lévő, fokozott stresszhelyzet nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is megérinti, a frusztrációkat pedig sokan agresszióval próbálják levezetni. Közben a szerepek kezdenek átstrukturálódni, az emancipáció hatására a nők is férfias jellemvonásokat alakítanak ki.” – állította dr. Léder Rózsa, a Magatartástudományi Intézet munkatársa egy apákról szóló konferencián.

„Én nagyon szeretem az anyukámat, de nagyon félek tőle, mert az apukámat is majdnem megölte” – bukott ki a mindkét szülőt önkéntelenül védeni próbáló kislányból. Családjukban az állandósult viták visszatérő témája volt, hogy mások mennyivel jobban élnek, a férfi viszont nem foglalkozik eleget velük, de nem teremt jómódot sem, amire büszkék lehetnének. Az apa békés természete miatt nem akart a sértésekre reagálni, ám az évek óta tartó családi szekatúra egyik állomása után autójával súlyos balesetet szenvedett.

„Azok a nők, akik bántani akarják a partnerüket, többnyire érzékelik, hogy a férfiakat könnyű megsérteni a fizikai vagy akár szexuális értelemben vett férfiasságukkal kapcsolatban, mert ez nagyon érzékeny pontjuk: ez a legdurvább része a lelki bántásnak, ami érheti őket – állítja dr. Pető Csilla klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. Különösen, ha visszamenőleg máshogy értékelnek eseményeket: „sosem szerettelek”, „csak a pénzed miatt mentem hozzád, de sosem gondoltam, hogy te jó pasi lennél”, vagy ehhez hasonlók. „A nők ilyenkor szabályos lelki hadviselést folytatnak párjuk ellen” – állítja a szakember.

Ha sokáig tart ez a tiprás, a férfiak könnyen kiszállnak a helyzetből: nem szakítják meg a kapcsolatot, csak elmenekülnek otthonról horgászni, kocsmába, haverokkal, és az is gyakran előfordul, hogy másik nőt keresnek maguknak, aki a férfiasságukat megerősíti.

„Egy férfinak egész egyszerűen »ciki« előállni vele, hogy őt a felesége bántalmazta, megütötte – hangsúlyozta előadásában dr. Léder Rózsa. – Nemrégiben egy elvált apa ment a gyermekét meglátogatni, amikor a volt feleség kihívta a rendőröket amiatt, hogy az apának nincs joga ott lenni, majd a rendőrök szeme láttára belemarva az arcába és a szemébe, vérző sérüléseket okozott neki. Az estet végignéző rendőrök végül lbeszélték a férfit a feljelentésről. Ez is tükrözi a társadalom szemléletét, ami miatt a statisztikákból is valószínűleg eltűnik ez a rész.

Minden olyan viselkedés bántal­ma­zásnak minősül, aminek eredmé­nyeképp a másik fél elkezdi elve­szíteni az önértékelését. Ezt a kérdéskört eleve nehéz elválasztani a nemek közti kommunikációs különbségektől: a nőknek fontos, hogy beszéljenek az érzelmeikről, tisztázzanak lelki problémákat, míg a férfiak lelkialkatuknál fogva nem tu­lajdonítanak ennek akkora jelen­tő­séget. Elindulhat így egy kommu­ni­kációs zavar, amely akkor válhat bán­talmazássá, ha az egyik fél elkezdi a másikat kritizálni, alá­ásni az önértékelését, vagy egysze­rű­en csak rálegyinteni arra, amit a másik mond.

 

Fabini Piroska