Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél egy fiatalembernek

2009.04.15

A homoszexualitásról őszintén
Levél egy fiatalembernek
Kedves Barátom!

Ígértem neked, hogy levélben, összeszedett módon írom meg Neked mindazt, amit lelkiismeretesen mondhatok legutóbbi találkozásunkon tett bizalmas vallomásod és segítségkérésed nyomán. Semmiképpen nem lett volna már idő akkor érdemben megbeszélni a témát, megtisztelően őszinte vallomásod után. De talán jobb is, ha levélben olvasod el az alábbiakat, nem feszélyez semmi, nyugodtan át tudod gondolni a leírtakat.

Nem te vagy az első, aki elmondta nekem, hogy felfedezte homoszexuális irányultságát, sőt rálépett erre az útra, azonban nem nyugodt. Miként te, úgy ők is főként pozitív állásfoglalásokat hallottak. Emellett azonban negatívakat is, így nem tudták egészen biztosan, hogy természetes, normális dolog-e a homoszexualitás - amit csak a társadalmi konvenciók miatt vesz körül szégyen és szorongás -, vagy pedig valamilyen nem egészséges, veszélyes dologba csúsznak bele.

Meglehetősen nagy zavarban lehet bárki amiatt, hogy két teljesen ellentétes véleményt hall erről a kérdésről. A téma olyan nagy teret kap a filmekben, sajtóban, irodalomban, hogy szinte senki sem tudja megkerülni ma már az állásfoglalást arra vonatkozóan, hogy melyik a helyes a két nézet közül.

Biztosan jól ismered azt az állítást, miszerint öröklött hajlamról, genetikailag meghatározott másságról van szó, ami tudományosan bizonyított tény. Azt vallják ennek az álláspontnak a képviselői, hogy eddig is sok ember volt homoszexuális irányultságú, de a bűnnek bélyegzés, a társadalmi, vallási előítéletek miatt nem jöhetett ez felszínre, emberek elfojtották, elnyomták magukban. Azáltal lesz egészséges a társadalom - mondják - ha ez megszűnik, ha nem kriminalizálják a homoszexuális együttélést, hanem elismerik természetes másságnak, amit ezentúl már senkinek sem kell rejtegetnie, mert a társadalmi megítélésben is, jog szerint is egyenértékű lesz a heteroszexuális kapcsolattal.

Ez az értelmezés, amit olyan sokszor lehet hallani, éppen az alapállítását illetően ingatag, noha mindig abszolút bizonyossággal hangzik el. A genetikai meghatározottság ugyanis nem bizonyított egyértelműen. Egy jó évtizede annak, hogy többször beszélgettem egy intelligens, a témában abszolút tájékozott 30 egynéhány éves homoszexuális fiatalemberrel. Ismerte a teljes szakirodalmat ebben a témakörben. Kapcsolatba került akkoriban egy keresztény közösséggel, érdekelte, hogy mit mond a Biblia erről a kérdésről. Ennek hatására oda jutott, hogy szabadulni szeretett volna, küzdött magával. Ez a fiú azt mondta nekem, hogy ő alaposan utánajárt a dolognak, áttanulmányozta a tudományos irodalmat, de a genetikai hajlam nem bizonyított kétséget kizáróan. Arról is beszélt, hogy a homoszexuális partneri kapcsolatban soha nincs teljes kielégülés, noha mindenki ezt hajszolja, abban a reményben, hogy egyszer csak el fogja érni.

Tanulságos a homoszexualitás egyenjogúsítása egyik ismert képviselőjének Sándor Bertalannak a nyilatkozata, amely közvetve tanúsítja, hogy ma sem egyértelműen bizonyított, miszerint a homoszexualitás genetikailag meghatározott adottság lenne. "Mitől válik valaki meleggé? A legtöbb szakértő osztja Kinsey nézetét: a homoszexualitás nem zárja ki a heteroszexualitást, a szexuális viselkedést egy kontinuum mentén képzelhetjük el, különféle kombinációkkal. Bár több férfinak is van gyermekkorában homoerotikus játéka, becslések szerint a férfiak csupán négy százaléka tartja magát felnőttkorában kizárólag homoszexuálisnak." (Részlet Molata László: Szentségtelenek c. riportkötetéből; 2004, 101. o.)

Még ha konkrét bizonyítékokkal szolgálnának is egyes kutatók, akkor sem lenne meggyőző bizonysága ez annak, hogy természetes, alternatív szexuális irányultságról van szó. Mára ugyanis annyira elterjedt a homoszexualitás, hogy egy újabb generációnál esetleg ténylegesen megjelenhet már a genetikai hajlam. Az alkoholizmusra vonatkozóan tudományosan megállapított tény pl., hogy ha egy vagy két nemzedékben alkoholisták voltak egy családban, akkor megjelenhet az öröklött fogékonyság az alkoholizmusra. Annál tragikusabb tehát, ha ma már tényleg van - legalábbis egyeseknél - genetikai hajlam is a homoszexualitásra.

Bizonyosan az a döntő tényező azonban, hogy a társadalom fertőzi önmagát. Megfellebbezhetetlenül vallják a homoszexuális szervezetek, hogy természetes genetikai hajlamról van szó, s végül már magától értetődőnek könyvelik el ezt az emberek. A pszichikai tömeghatás óriási erejű: ha valamit sokan és nagyon magabiztosan állítanak, végül elhiszik az emberek, és megváltoztatja felfogásukat, sőt az életvitelüket is, akkor is, ha nincs valóság a dolog mögött.

További baj, hogy korunkban jellemző a genetika túlértékelése. Viszonylag friss tudományról van szó, és az emberek szinte a bűvöletében élnek még mindig. (Ebben bizonyára szerepet játszik az is, hogy az én-középpontú emberi természet számára vonzó az a szemlélet, hogy úgyis csak olyanok lehetünk, amilyennek születtünk, tulajdonképpen nincs is felelősségünk a tetteinkért.) A valóság az, hogy a nevelés, a társadalmi hatások és ezenfelül még az egyén szabad választása nagyobb hatású tényezők a személyiség alakulásában, mint a genetikai beállítottság. Felszabadító és bátorító, hogy az emberben határtalan lehetőségek rejlenek a megváltozásra, a hozzáalakulásra ahhoz az eszményhez, amelyet értelmével, lelkiismeretével, saját szabad választásával magáévá tesz.

Ranschburg Jenő pszichológus írja: "Őszintén vallom azt, hogy mindig lehet változni. Soha nem reked meg az ember a fejlődésben. Vannak dolgok, amikben előre halad, s vannak olyanok, amikben vissza, de állandó a mozgás, a személyiség folyamatosan változik… Vannak nagyon is szenzitív periódusok. Az emberi kapcsolatteremtés, a szeretni tudás és a szeretet későbbi értékelése vonatkozásában például életünk első három éve meghatározó. Az empátia és az agresszivitás vonatkozásában ez első nyolc esztendőnek van jelentősége. Borzasztóan fontos időszakok ezek, és nagyon úgy néz ki, hogy ha az első nyolc évben nem tudunk egy szél-sőségesen agresszív, kötekedő magatartásformán változtatni, utána már csökken az esély. De soha nem lehetetlen teljesen, mindig lehet változni… Nem szabad lemondanunk senkiről. Sem gyerekről, sem felnőttről." (Az emberré válás kezdetén kell foglalkozni azzal, mi az ember c. cikkből; Egyenes út az egyetemre, 2004. szeptember)

Ami magát a szexust illeti, határozottan és egyértelműen kimondható, hogy csak férfi és nő között lehet tökéletes és erkölcsileg felemelő, nemesítő. Egyértelmű ugyanis, hogy férfi és nő között sajátos pszichikai, alkati eltérés van, és az ebből fakadó különbözőségek vonzzák, kiegészítik egymást. A lelki szinten megvalósuló örömteljes egymásra találásnak és egységbe olvadásnak csak kifejező eszköze, kiteljesítője a szexualitás. Igaz és tiszta szerelem nélkül, a lelkek mély, ragaszkodó szeretete nélkül, a heteroszexuális kapcsolat is lealacsonyító, és valódi kielégülést sem nyújtó, tiszta örömet sem adó.

Homoszexuális párok azt mondják erre, hogy ők nem csupán testi kielégülést keresnek alkalmi partnereknél, hanem lelki közösséget is, tartós kapcsolatban. Állítják, hogy a szerelem vonzalma, tartalmas lelki kapcsolat van köztük. Nem vitatom, hogy társadalmi, pszichikai, irodalmi hatásra (homoszexuális élményeket leíró irodalomra és filmekre gondolok főként) egyneműek is felfedezhetik egymás egyéniségét, az egynemű társ lelke-teste vonzó eredetiségét. A férfi és a nő eltérő pszichikai alkatának az egymást vonzó és kiegészítő szépsége, teljessége azonban soha nem lesz, nem lehet jelen az ilyen kapcsolatban. Ezenkívül a heteroszexuális kapcsolatban beteljesedést jelent a közös gyermek is, a kettőjük gyermeke iránti szeretet, annak a felnevelésében való együttműködés. Elfogadhatatlan érvelés az, hogy homoszexuális párok is vehetnek örökbe gyermeket. Ezt legelőször is a gyermek sínyli meg, akinek az apai és anyai szülő eltérő jellegű, de egymást kiegészítő pszichikai hatására, szeretetére egy-aránt szüksége van. Házaspár nevelőszülők nevelhetnek egészséges gyermeket, szerethetik őt, csaknem úgy, mint a saját gyermeküket, de egy homoszexuális pár - ha józanul és önzetlenül gondolkodik - sohasem akar gyermeket magához venni, tudván azt, hogy képtelen megadni neki mind az anyai, mind az apai szeretetet és pszichikai hatást, amely létfontosságú a gyermeknek.

A homoszexualitás rohamos terjedésének valójában a nyomorúságos és lealacsonyító "szexualitás önmagáért, pusztán csak a testi élvezetért" felfogás a gyökere, ami a modern kor szexuális forradalmának a terméke. Eszerint az élet értelme és fő célja a "gyönyör" elérése. Ennek az életfelfogásnak, illetve a belőle fakadó életstílusnak a következménye többek között a szexuális bűntények elszaporodása, egészen addig terjedően, hogy döbbenetes kegyetlenséggel áldoznak fel fiatalkorúakat a kielégülést kereső szenvedélynek heteroszexuális és homoszexuális kapcsolatban egyaránt.

Az egész társadalmat átható "pán-szex" szemlélet hátterén könnyen kialakul az a gondolat a szorongósabb fiatalokban (vagy akár a társasági lénynek tűnő fiúkban és lányokban is, akiket azonban gátol valami abban, hogy az ellenkező nemhez közeledjenek) az agresszív társadalmi hatásra, hogy miért ne próbálná meg az egyező nemmel, ott talán ő is megtalálja a kielégülését, és nem érzi magát annyira félszegnek, netán sérültnek, szexualitásra alkalmatlannak. (Nem akarok most abba a kérdésbe belemenni, hogy az önkielégítés is az egészségtelen kategóriába tartozik testileg-lelkileg egyaránt, noha ezt csak kevesen látják így. Itt is a közvetlen gyönyörszerzés a cél ugyanis, a nélkülözhetetlen lelki háttér és alap nélkül, ami nem más, mint a másik nemű személyre irányuló önzetlen, mély, valódi szeretet.)

Végezetül még valamit a Biblia álláspontjáról, mert ezt is kérdezted. Megdöbbenve olvastam a közelmúltban számos olyan nyilatkozatot különböző újságokban, hogy a Biblia nem ítéli el a homoszexualitást. Ez is mutatja, hogy bárminémű képtelen valótlanságot addig lehet mondani az embereknek, míg elhiszik, csak elég határozottan és merészen kell mondani. A valóságos tény ugyanis éppen az ellenkezője az idézett állításnak. Már Mózes törvényében olvasható: "Férfival ne hálj úgy, mint asszonnyal hálnak, utálatosság az." (3Móz 18,22; vö.: 20,13) Továbbá Biblia "természetellenesnek" mondja a homoszexualitást, amely a teremtő Isten szemében "utálatos", olyan jelenségnek, ami az egyénre visszaható, kártékony következményeket hordoz magában. (Róm 1,25-28; az "adta" szó mögött az eredeti görög szöveg-ben "kiszolgáltatta" található). A homoszexualitás társadalmi méretű elhatalmasodása a Biblia kijelentése szerint az emberi közösség pusztulásához vezet, és Isten ítéletét váltja ki. Egyértelmű prófécia szól a Szentírásban arról, hogy az emberi történelem végén az emberek "inkább a gyönyör szeretői lesznek, semmint Istent szeretők" (2Tim 3,4), és egyidejűleg "betelik a föld erőszakkal", mint Noé napjában (1Móz 6,11, vö. Mát 24,37), továbbá, hogy "Lót nap-jaihoz" hasonló állapotok lesznek (Luk 17,28-30, vö. 1Móz 19. fej.), azaz a homoszexualitás tömegméretűvé válik. Mindez olyan válságot okoz, hogy Istennek kell közbelépnie megmentő és szabadító történelmi ítélettel, ami a megváltó Jézus Krisztus újbóli eljövetelével valósul meg.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy milyen tanácsot adhatok neked, baráti szeretettel. Nem tudom, nem is akarom tudni, hogy csak elméletileg foglalkoztatott-e a nemi hovatartozásod, illetve a homoszexualitás tematikája és irodalma, vagy ennél messzebb is mentél. De még ha bizonyos értelemben vagy mértékig beálltál volna is már ebbe az életformába, akkor is van remény számodra a szabadulásra és a gyógyulásra, arra, hogy testileg-lelkileg egészséges légy. Egy ismerős fiatalasszony mondta el nekem, hogy házasságuk előtt férje éveken át homoszexuális párkapcsolatokban élt. Amikor megismerkedtek, már egy keresztény közösségbe járt, és nagy belső változáson ment át. Ennek nyomán felszámolta homoszexuális életmódját. Amikor neki udvarolt, mégis többen aggódva figyelmeztették vőlegénye múltjára, amiről egyébként tudott, mert ő maga mindent őszintén elmondott neki. Ennek ellenére vállalta a házasságot, bízva abban, hogy vőlegénye gondolkodásmódjában és életmódjában őszinte és gyökeres változás állt be. Hosszú évek óta szeretetben, boldogságban élnek, aranyos gyermekeik vannak. Soha nem jött vissza, semmilyen formában sem kísértett az utólag rossznak felismert és elhagyott múlt.

Szívből kívánok neked tisztánlátást, határozott, helyes döntést, és bizakodó, jó reménységet a jövőt illetően.

Szeretettel üdvözöl:
Atyai jó barátod
Vankó Zsuzsa/Keresztény Advent Közösség

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.