Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nők és vallások

2009.01.25

Az amerikai elnökválasztás, a Buttiglione-ügy, Theo van Gogh meggyilkolása, majd az ezt követő faji villongások arra utalnak, hogy egyre élesedő vallási, ideológiai konfliktusnak vagyunk a szemlélői, résztvevői. Mivel mindhárom esemény szervesen kapcsolódik a különböző vallásoknak a családról és ezen belül a nőkről alkotott látásmódjához, érdemes megvizsgálni, hogyan gondolkodnak a meghatározó vallások és azok követői a nőkről.

Játékszerek

Az iszlám tanítás a nőket illetően valószínűleg a legkonzervatívabbak közé számít. Igaz, nem minden muzulmán hívő, és nem minden muzulmán nemzet követi egyformán a tanítások mindegyikét, de ma is számos nőt érintenek a rendkívül szigorú, és méltóságról egyáltalán nem szóló nézetek és rendelkezések.

A Korán és a Hadithok (Mohamed próféta tettei és mondásai) tartalmazzák azokat a kijelentéseket, melyek alapján a muszlim férfiak a nőkről vélekednek. Bár a Korán a két nemet teremtésük folytán egymástól kölcsönösen függőnek tekinti, emberként nem számítanak egyenlőnek: „A férfi a nőnél magasabb rendű, és jobb, mint a nő” – szól Ibn Kathir kommentárja. Ezenkívül a nők intelligenciában és vallási szempontból sem érnek fel a férfiakkal. A női tanú vallomása nem egyenrangú a férfiéval, ezért két férfi tanúbizonysága elfogadható, egy férfi mellett azonban csak két nő tanúskodása számítható hitelesnek. Mindezek alapján a nő nem nagyon számíthat megfelelő társaságnak a férfi számára, hiszen vallási alacsonyabb rendűsége folytán nem képes emelkedett diskurzus folytatására sem. Ezt a Korán egyik kommentárja nemes egyszerűséggel úgy fejezi ki, hogy a nő nem több, mint játékszer. Istenhez akkor áll a legközelebb, ha a házban marad, és jobb, ha otthon imádkozik, mint a mecsetben. A férj teljes jogkörrel bír a feleség fölött, ami számos egyéb mellett a szexuális területen is érvényesül: az iszlám tanítás szerint jobb, ha a tűzhelyen odaég az étel, mintha a férjnek várnia kell vágyai kielégülésére. Ha a nő visszautasítja, az ég angyalai ellene fordulnak – tanítja a Hadith.

Ha egy nő nem engedelmeskedik a férjének, akkor minden istenfélelme hiábavalóvá válik. A Hadith bőségesen sorolja a férj jogait, miközben a nők jogai igen egyszerűen felsorolhatók: „Milyen joga van a nőnek…? Hogy enni adj neki, ha te már ettél, hogy felruházd, ha magadat már felruháztad…” Bár a Hadith azt állítja, hogy a legjobb férjek azok, akik a legjobbak a feleségükhöz, ennek a jóságnak a határait is megszabja: a Korán ugyanis jogot ad a férjnek, hogy nem megfelelő viselkedés esetén megdorgálja feleségét, ha ez nem használ, szexuálisan ne közelítsen hozzá, és következő büntetésként meg is verje. Hogy ezt miért teszi, arról a muzulmán férfinak nem kell számot adnia, mert ez megkérdőjelezhetetlen joga. A verés egyébként kijár több esetben is, például, ha a nő nem ékesíti magát férje kívánságának megfelelően, nem hajlandó vele szexuális kapcsolatra, nem hajlandó megfürdeni az imához való megtisztulás céljából, vagy férje engedélye nélkül utazik külföldre.

Derék asszonyok

A judaizmus általában véve pozitívan szemléli a nőt, és számos rendelkezése védelmébe veszi az önálló tevékenységet folytató asszonyt is. A legősibb bizonyíték erre a Bibliában található. A Példabeszédek könyvének utolsó fejezete, amely a derék asszony dicséreteként is ismeretes, kifejezetten pozitív példaként állítja elénk az önállóan, férje külön engedélye nélkül akár gazdasági tevékenységet is folytató asszonyt, aki ugyanakkor serényen dolgozik az otthonában is, és maradéktalanul ellátja családját és a házhoz tartozókat. Ez a szemlélet nem idegen a későbbi korok judaista tanításaitól sem, ha nem is valósul meg maradéktalanul. Középkori rabbinikus döntés tiltotta meg a zsidók számára az Ószövetségben még engedélyezett többnejűséget, azzal az indokkal, hogy a férjnek képesnek kell lennie felesége teljes eltartására és ellátására, ami több nej esetén nem biztosított.

Szintén a nők megbecsülését és védelmét tükrözi az a középkori döntés, amely Maimonidész nevéhez fűződik: a folyton utazó férj nem volt képes – és hajlandó – megfelelően gondoskodni családjáról, ezért a nő arra kényszerült, hogy saját munkájával tartsa el a családot. A férj azonban nem akarta engedni, hogy felesége dolgozzon. Ebben az esetben a bölcs döntés úgy szólt, hogy a feleségnek joga van elválni a kötelességét nem teljesítő férjtől, és saját munkájából megélni. Mindemellett természetesen azt sem árt tudni, hogy a vallásos zsidó férfi imakönyvében ma is ott van a reggelente elmondott ima, amelyben hálát ad Istennek, hogy nem nőnek született.

Innen az egyik irányba nézve a rendkívül szigorú ortodox irányzatoknak a nők lehetőségeit sokkal erősebben behatároló szabályait találjuk, a másik oldalon pedig ott van a reformzsidóság, amely ma már a női rabbik működését is engedélyezi. New York-ban a hatvanas-hetvenes években még mindössze egyetlen női rabbi dolgozott, a nyolcvanas évekre számuk már kétszáz fölöttire emelkedett. Tevékenységüket persze jelentős mértékben akadályozza, hogy a férfiakkal ellentétben – részben családi kötelezettségeik miatt – csak kisebb közösségek szolgálatát tudják vállalni, ahol a fizetés is kevesebb. Családi kötelezettségeik ellátása szintén nehezen egyeztethető össze a szolgálattal, hiszen a gyermekszüléssel járó kiesés miatt a közösség ilyenkor helyettesítő rabbi szolgálatát kénytelen igénybe venni.

                              *************
Könyvajánló


Egy éjjel azt a titkos bázist, ahol riporterként tartózkodtam (Jordániában), heves tűz alá vette az izraeli légierő. Mindenki a hegy oldalában található barlang biztos fedezéke felé rohant, én is így tettem. De a parancsnok megállított. Azt mondta, hogy egy nő jelenléte az ő emberei közvetlen közelében illetlen lenne, majd megparancsolta a szárnysegédjeinek, hogy helyezzenek el engem valahol máshol; és találják ki, hová zártak be engem ezek a szemét alakok: egy elszigetelt fakunyhóba, ahol a dinamitkészletüket tartották. Erre csak akkor döbbentem rá, amikor meggyújtottam az öngyújtómat, és megláttam a lepecsételt dobozokon az ijesztő figyelmeztetést: „Robbanóanyag – Veszély – Robbanóanyag”. De a legrosszabb a dologban mégsem ez volt. A legrosszabb az volt, hogy nem véletlenül vagy tévedésből zártak be éppen ide. Szándékosan tették, szórakozásból, mintha csak annak a kockázata, hogy felrobbanhatok, ha a közelben csapódik be egy lövedék, a legmulatságosabb dolog lenne a világon. Mi több, amikor vége lett a légitámadásnak, mindannyian elégedetten röhögcséltek: „Rég szórakoztunk ilyen jót.” (Részlet Oriana Fallaci A harag és a büszkeség című könyvéből, Focus Kiadó 2003)

                             **********
 Filmajánló


 Magdolna nővérek

Theo van Gogh filmjének alapmotívumához hasonló elnyomás és brutalitás jelenik meg a 2003-ban bemutatott és szintén nagy vihart aratott Magdolna nővérek című filmben. Az ír származású Peter Mullan rendezte alkotás valós történetek alapján, játékfilm formájában mutatja be azoknak a nőknek az életét, akiket a saját családjuk kényszerített az úgynevezett Magdolna-mosodákba.

Bár az elnyomás és az oda vezető okok megdöbbentően hasonlóak – a Magdolna-mosodákba olyan nőket kényszerítettek, akik például környezetük szerint kihívóan viselkedtek, vagy megerőszakolták őket – van azonban egy óriási ellentét: az iszlám világban a nőket elsősorban a férfiak részéről éri a brutális elnyomás, a Korán tanításainak és a hozzáfűzött magyarázatoknak a következményeként. A hatvanas években Írországban még működő Magdolna-mosodákban élő nőket azonban egy deklaráltan nem nőellenes vallás képviselői, az apácák hurcolják meg.

 Forrás: Hetek